Lőte Attila köszönti Mindnyájukat

Az egyik Shakespeare-hős önirónikusan azt mondja magáról: „Én más vagyok, mint ami.” Azt hiszem, én az vagyok, ami vagyok. Csak szerepeimben igyekeztem mindig egy kicsit más és más is lenni, – mint ami vagyok.
Az ember, a színész teszi a dolgát és ha néha sikerül létrehozni valami igazat, valami hiteleset az életben és a színpadon, azzal egy kis örömet szerez önmagának és a közönségnek. Aztán később, idők múltán: „ami az emberben visszamarad, az viszi előre.” /Németh László/


Megjelent írásaim


Maszk nélkül - Egy színész jegyzetei a közönségnek /Napkút kiadó 2007./

Maszk nélkül

Maszk nélkül


Maszk nélkül

Egy színész jegyzetei a közönségnek

A színész élete csupa játék – gondolhatná az olvasó. Játék és vándorlás. Vándorlás színdarabról színdarabra, szerepről, szerepre, lélekből lélekbe… Lőte Attila könyve szubjektív történet egy életről: az ígéretes kezdetekről, a színészi pálya felíveléséről és beteljesedéséről. Történetek a nagy játékról, melyet életnek nevezünk. Emlékek Várpalotáról, Debrecenből, Budapestről, de felvillannak képek Oroszországról és Németországból is. Egy színész szubjektív történetei egy színészről, aki most őszintén feltárulkozik az olvasó előtt. Akit eddig különböző szerepekben ismerhettünk, az most megmutatkozik: lehull Thalia álarca, s kirajzolódik mögötte az ember. Egyetlen arc, Lőte Attila arca. Az emberé, aki nemcsak önmagáról vall, hanem a mesterségről, a nehézségekről, a sikerekről és az életre szóló barátságokról. Arról, hogy játszani csak a megfelelő alázattal és kitartással lehet. És élni is…

Vincze Ferenc


Tarján Tamás kritikája  (Új Könyvpiac)

… A szegedi születésű (családjáról meg is emlékező) Lőte Egy színész jegyzetei a közönségnek című életúthíradásában ugyan főleg régebbi interjúkat, beszélgetés-részleteket, cikkeket, töredéknyi idézeteket, alkalmi saját miniatűröket sorjáztat
(s publikál egy Bródy  Sándor –egyfelvonásost is: A fejedelem megzenésítésre szánt változatát), de – és ezek a Maszk nélkül legfényesebb lapjai – helyenként ellátja kommentátorokkal a múlt dokumentumait. Kiegészít, színez, korrigál. …

  A színész Jago szavait ékeli a sajátjaiba. „… én más vagyok, mint ami” – állítja Shakespeare hőse: „Azt hiszem, én az vagyok, ami vagyok” – replikázik megidézője. (Az autográf nyomtatás remek ötlet, fokozza a „művészbejáró-érzet” kedves intimitását.)…

…Laza időrendben elhelyezve olvashatók a mozaikos könyv fejezetei, melyek beérhetik olykor egy-két citált sorral, kritikatöredékkel, ám lehetnek olyan „komplett”, elgondolkodtató autóbiográfia-szemelvények is, mint a Magánötvenhat. Megtalálható itt minden, amiért a színházrajongó hálás, örömmel élve át a „beavatást”: műhely-feljegyzés emlékezetes figurák megformálásáról (a pályakezdés klasszikus és hősszerepeiről a későbbi évtizedek karakteralakjaiig), csipkelődő pillanatfelvétel halhatatlan kollégákról (említsük Greguss Zoltán nevét), visszafogott bekezdések a famíliáról, az eseményekről, az időben csak mélyülő, de alig változó ars poeticáról…

… Biztos kézzel válogatott, gazdag fotó – (illusztráció-, karikatúra-, plakát-) anyag is került a kötetbe, találó (újfent saját kezű) képaláírásokkal. A kazettásra tervezett könyvborító is mintha azt hangsúlyozná: az átváltozás mestere kinyitja az eltűnt idő szelencéjét, s elevené varázsolja mindazt, ami benne s pályája mai történéseiben él tovább.


 



Hatvan jeles hetvenes "Esszencia" /Napút évkönyv 2004./
Domján Edit emlékkönyv /Egy ajándék üzenete/
Vámos László emlékkönyv /A tanár úr/
Márkus László emlékkönyv /Laci baba/
Ádám Ottó 80!