Az egyik Shakespeare-hős önirónikusan azt mondja magáról: „Én más vagyok, mint ami.”
Azt hiszem, én az vagyok, ami vagyok. Csak szerepeimben igyekeztem mindig egy kicsit más és más is lenni, – mint ami vagyok.
Az ember, a színész teszi a dolgát és ha néha sikerül létrehozni valami igazat, valami hiteleset az életben és a színpadon, azzal egy kis örömet szerez önmagának és a közönségnek. Aztán később, idők múltán: „ami az emberben visszamarad, az viszi előre.” /Németh László/
Maszk nélkül
Egy színész jegyzetei a közönségnek
A színész élete csupa játék – gondolhatná az olvasó.
Játék és vándorlás. Vándorlás színdarabról színdarabra, szerepről, szerepre,
lélekből lélekbe… Lőte Attila könyve szubjektív
történet egy életről: az ígéretes kezdetekről, a színészi pálya felíveléséről és
beteljesedéséről. Történetek a nagy játékról, melyet életnek nevezünk. Emlékek
Várpalotáról, Debrecenből, Budapestről, de felvillannak képek Oroszországról és
Németországból is. Egy színész szubjektív történetei egy színészről, aki most
őszintén feltárulkozik az olvasó előtt. Akit eddig különböző szerepekben
ismerhettünk, az most megmutatkozik: lehull Thalia álarca, s kirajzolódik
mögötte az ember. Egyetlen arc, Lőte Attila arca. Az
emberé, aki nemcsak önmagáról vall, hanem a mesterségről, a nehézségekről, a
sikerekről és az életre szóló barátságokról. Arról, hogy játszani csak a
megfelelő alázattal és kitartással lehet. És élni is…
Tarján Tamás
kritikája (Új Könyvpiac)
… A szegedi születésű (családjáról meg
is emlékező) Lőte Egy színész jegyzetei a közönségnek
című életúthíradásában ugyan főleg régebbi interjúkat, beszélgetés-részleteket,
cikkeket, töredéknyi idézeteket, alkalmi saját miniatűröket sorjáztat
(s publikál egy Bródy
Sándor –egyfelvonásost is: A fejedelem megzenésítésre szánt
változatát), de – és ezek a Maszk nélkül legfényesebb lapjai – helyenként
ellátja kommentátorokkal a múlt dokumentumait. Kiegészít, színez, korrigál. …
…
A színész Jago szavait ékeli a sajátjaiba. „…
én más vagyok, mint ami” – állítja Shakespeare hőse: „Azt hiszem, én az vagyok,
ami vagyok” – replikázik megidézője. (Az autográf nyomtatás remek ötlet,
fokozza a „művészbejáró-érzet” kedves intimitását.)…
…Laza időrendben elhelyezve olvashatók a
mozaikos könyv fejezetei, melyek beérhetik olykor egy-két citált sorral,
kritikatöredékkel, ám lehetnek olyan „komplett”, elgondolkodtató
autóbiográfia-szemelvények is, mint a Magánötvenhat.
Megtalálható itt minden, amiért a színházrajongó hálás, örömmel élve át a
„beavatást”: műhely-feljegyzés emlékezetes figurák megformálásáról (a
pályakezdés klasszikus és hősszerepeiről a későbbi évtizedek
karakteralakjaiig), csipkelődő pillanatfelvétel halhatatlan kollégákról
(említsük Greguss Zoltán nevét), visszafogott
bekezdések a famíliáról, az eseményekről, az időben csak mélyülő, de alig
változó ars poeticáról…
… Biztos kézzel válogatott, gazdag fotó
– (illusztráció-, karikatúra-, plakát-) anyag is került a kötetbe, találó
(újfent saját kezű) képaláírásokkal. A kazettásra tervezett könyvborító is
mintha azt hangsúlyozná: az átváltozás mestere kinyitja az eltűnt idő
szelencéjét, s elevené varázsolja mindazt, ami benne s pályája mai
történéseiben él tovább.